Alatta-felette: Megkoronázva - átestem a Covidon

Dokumentumszínház. Igaz történetek, valódi titkok. Csak egyszer mondjuk el. 

Emberek történeteket mesélnek – méghozzá sajátot. Röviden így jellemezhető a TÁP Színház Alatta-felette című produkciója. Leülünk, kényelmesen elhelyezkedsz otthon, majd valaki feláll „közülünk” és mesélni kezd. Történetében egy ponton megáll, „ping!”, visszaül, majd föláll a következő mesélő, és így tovább. Mindenki három etapban mondja el a történetét, amelynek középpontjában egyetlen téma áll: a magány. Közben ihatsz is, ehetsz is, ha akarsz, ha van pofazacskód meg fogad hozzá! De azért félszemmel figyelj ránk is.

»Elegánsan, mondhatni intellektuálisan dolgozta fel a társulat a témát. Közel húsz szereplő ült a nézőtéren, néha-néha szóra emelkedve, mint a görög agorán. Zömében hivatásos és pár "örömfellépő" művész. Nyilvánvaló, hogy a szakmai tudás is befolyásolta egy-egy produkció milyenségét, hatását, azt, hogy okozott-e a közönség soraiban fel- és ráismerést, vagy sem. Borítékolható, hogy minden alkalommal más és más lesz az előadás, hiszen ez a műfaj sajátja. Rögtönözni, improvizálni a színészek csak „magukból” tudnak, aznapi énjükből. Lehet, egy udvariatlan pincér, egy jószándékú háziorvos, a gyerek hazavitt iskolai figyelmeztetője, egy szerelmi civódás, a szülő betegsége vagy éppen egy fogfájás alakítja majd a leendő „választási vallomásokat”.« (izaszinhazbanjart.hu)