Sokadik pillangó

„Zavarba ejtő időkben élünk. Egyre gyanúsabbak számomra azok az emberek, akik bizonyosak a dolgokat illetően. Honnan veszik ezt a bizonyosságot? Mit fednek el vele? Én bizonytalan vagyok. Úgy érzem, hogy egyetlen dolgot tehetek. Kérdéseket teszek fel”. (Moira Buffini)

Kérdéseket teszünk fel, és a kérdéseken keresztül mesélünk. Miért? Hogy leváljunk a saját történeteinkről, hiszen ha nem osztjuk meg őket, kevesebb az esély, hogy túllépjünk rajtuk. Az elmesélt történetek emlékeztetnek és tudatosítanak, láthatóvá tesznek és érzékenyítenek. Ha pedig egy adott történet kapcsán megtaláljuk a legmegfelelőbb kérdést, az jó eséllyel magában rejti a választ is

Női sorsokat idézünk, de a történetek nem korlátozódnak csak az egyik nemre. Az identitáskeresés, a sztereotípiák, a nemi szerepek, a hagyományok, az alkalmazkodás kényszere, a generációs konfliktusok, a társadalmi elvárásoknak való megfelelés ismerős lehet bárkinek.

Az előadás anyaga Szalay Álmos Sokadik pillangó című darabjának ötlete nyomán alakult ki, szövetét az amerikai Blackburn-díjat elnyert női drámaírókkal készült interjúk alkotják.

S hogy honnan a pillangó effektus? Nem volt előre látható, utólag derült ki.